|
Témaindító hozzászólás
|
2009.07.30. 13:55 - |
Mi a véleményetek a következő Osho idézetről, mely sajátos módon beszél az ember világban elfoglalt helyéről?
"Üres kézzel jöttél és üres kézzel távozol. Ha ráébredsz erre, akkor - mint a villám fényében - valami hirtelen megvilágosodik. Ez a világ nem a te otthonod, nem is lehet az. Te itt csak átutazó vagy, és reggel mész tovább. Ha ez az érzés felébredt benned, akkor tudod, hogy ez itt csak rövid átmenet és minden amid van, az csak látszat...álmodsz valamiről...erre mondják a hidnuk: májá, azaz illúzió. Úgy látszik, mintha a tiéd lenne - de nem. Valódinak látszik, de nem az. Amit tartósnak gondolsz az csak átmenete; olyan anyagból készült, mint az álmok.
Ha ezt nem érted meg, akkor minden cselekedetedből hiányzik a lényeg. Jön a halál, és sok-sok év kemény munkája után azt látod, hogy kezeid mégis üresek maradtak. Pedig hogy aggódtál mindig, hogy és mennyi feszültséget kellett elviselned...és mi maradt belőle? Semmi az ég világon. Minden hiába volt. Semmi sem a tiéd, és szinte csak percekig vagy itt. A tárgyak már a jöveteled előtt is itt voltak és miután elmentél, akkor is itt lesznek. Jössz és távozol - de a világ marad. Légy csak vendég, és ne hidd, hogy itt valami is a tiéd! Akkor azonnal mindent másképp látsz majd...mindennek más lesz a színe, más lesz a formája..."
|
[3-1]
Szőke András engedélyével közzéteszem ezzel kapcsolatos állásfoglalását, véleményét, íme:
"...lehet, hogy én látom túl pesszimistán a dolgokat, de elég sok negatív példát látok, hallok. Manapság 'divat' arra hivatkozva szakítani, hogy kihűlt a szerelem. És akkor mi van? Apáink, nagyapáink korában ez miért nem volt téma? Miért tudtak Ők esetleg egy teljes életet leélni a párjukkal? Talán azért, mert akkoriban nem volt ilyen élvezethajhász a világ. Az erkölcsökről ne is beszéljünk. A fiatalok a hétköznapok szürkesége, a család esetleges lazább kontrolja miatt sok hülyeséget csinálnak (mert hogy a családok a megélhetésükkel törődnek, egész nap güriznek...hazamennek hulla fáradtan, nem tudnak foglalkozni a gyerekkel...na meg a világ is változott: a TV -ből és egyéb helyekről szedett viselkedés minták vezérlik a fiatalokat...azt hiszik, ez vagy az menő és ha ő nem azt csinálja, akkor azért béna és kivetik a kortársai...)
Mostanában figyelem a párokat. Sok unott, beletörődött arcot látok. Olyanokét, akiknél már elmúlt az a nagy lángoló szerelem...szinte látom rajtuk, hogy már máshol, mással lennének...."
"...Az emberek ingerküszöbe megnőtt...nagyobb élvezetek, örömök kellenek, hogy jól érezzék ideig óráig magukat. Így ha ez az érzés csökken valamelyest, már uncsi a dolog. Ugyanígy lehetnek az érzelmekkel, szerelemmel is. Fellángol majd óhatatlanul 2-3 év alatt (vagy jóval hamarabb) elmúlik. Ez kémia. De ami utána marad (hívjuk szeretetnek, elfogadásnak, együttélésre való képességnek...stb), az alapja lehetne egy akár életfogytig tartó kapcsolatnak. De nem... ha elmúlik a szerelem, váltani kell (gondolják). Aztán 30 éves koruk környékén bepánikolnak: megállapodnának, de már nem olyan hamvas a bőröcskéjük, már nem fordulnak esetleg annyian utánuk...vagy a férfiak az ilyen korú nők esetében is már komolyabb kapcsolatot szeretnének és ha a hölgyike hozzászokott a gyakori partnercseréhez, flörthöz, bizony unalmas lehet egy ember mellett lenni hosszabb ideig.
Aztán meghülyülnek: gyereket akarnak. Mi férfiak ettől meg gyakran megrémülünk. Mi is harminc éves korunkig halmozzuk az élvezeteket...és még utána is buliznánk (legszebb férfikor állítólag).
Szóval teljesen ki van fordulva a világ magából és erről tehet a média, amelyik azt tekinti hírértékűnek, hogy Paris Hilton ezen a héten kivel keféltette meg magát. Hírdetik a szépség hatalmát: aki szép, mindent elérhet...pláne ha még gazdag is. Az egész élet bulizásból áll...fiúk, lányok... Ezt pedig sokan példának tekintik. Azt hiszik, attól menők, ha minnél több strigulát kihúzhatnak: ez a csaj is megvolt, meg amaz is (vagy fordítva: azzal a pasival is lefeküdtem, meg azzal is...)"
"...Ez a felkapás -eltünés a technikai fejlődésre is analógizálható. Tegyük hozzá, hogy egy csomó minden már évekre előre meg van tervezve, csak a köztes fejlesztéseken is kaszálni akarnak.
Az ember azt hiszi, hogy mindenből a legújabbat kell megvennie. Előbb van a kinálat mint maga az igény. Ezért van az, hogy minden gyorsan elavultnak nevezhető és pár hónap múlva (ha lépést akarsz tartani), meg kell venned az újabb dolgot. Ez hatalmas pazarlás. Persze érthető: a versenyhelyzet megkívánja a termékek állandó fejlesztgetéseit...ha nem tennék, lemaradnának a konkurenciával szemben.
Szép lassan az egész Föld egy szeméttelep lesz. Míg mi a javakban dúskálunk (mindenki a maga szintjén persze), azt sem tudjuk, melyik kaját, terméket, ruhát vagyük...addig máshol éheznek, szomjan halnak.
Pazarlunk. Nem becsüljük meg a vízet.
Szemetelünk...leszarjuk a környezetünket.
A lobbisták (többszörös milliárdosok már mind) leszarják a természetet...még pár milliárdért kizsákmányolják a Földet, amennyire tudják...szétbarmolva a következő generációk életterét, egészséges életének lehetőségét..." |
Ide, engedélyével Kővári Enikő válaszát illesztem be a feltett kérdésre. Az idézet, mely az Ő gondolatait tartalmazza és melyet válaszként adott, a "Nap" címet viseli:
"Már-már közhelynek számít,de szeretem a naplementét.A sárga milliónyi árnyalata ragyogja be a teret,s festi be a felhőket.A Nap minél jobban alá bukik a horizonton,annál mélyebbek a tónusok,annál közelebb az éjszaka...Minden naplementekor meghalunk,minden éjjel a valóság ösvényein barangolunk,s minden reggel újjászületünk...Még az utolsó felbukkanó sugarakban is megfürdünk,érezzük a fény bársonyos simogatását a bőrünkön,s erőt merítünk éjszakai utunkhoz...Megannyi szerelmi vallomás,vidám nevetés,s szomorú sóhaj született a lenyugvó nap csodás,s varázsos fényáradatában.
Pár hete már nem a naplemente látványa varázsol el főként.Egész életemben a "FÉNY-FORRÁSBA" vakon,s tétován bámultam.Olykor reményekkel,olykor kétségekkel teli évek voltak ezek...S ez idáig nem jöttem rá,hogy valamiféle földöntúli,varázslatos csoda keresésének illúziója oly módon elvakított,miközben a"Fénybe"meredtem!Hátat fordítottam a Napnak,s immár azt szemlélem amire a sugarak rávilágítanak...
Hátat fordítva a Napnak minden világossá vált:Lélegzetvisszafojtva meredtem a lenyugvó nap fényében úszó tájra.Mindent beragyogott a napfény,a legapróbb részlet is tisztán látszott!A narancs-vörös összes árnyalatában úszott minden levél,virág,fűszál,pókháló,a patakból felszálló pára,...s még sorolhatnám a természet megannyi szépségét!A pillanat töredékéig még tündéreket is véltem látni a bokrok,s a pára védelmében!A mellkasom majd szét repedt ettől a csodálatos szépségtől,s a befogadástól!!
Nekem is vallottak szerelmet,én is nevettem felhőtlenül,s sírtam vígasztalhatatlanul a lenyugvó Nap sugarainak ölelésében!S már tudom,hogy hátat fordítva a "Fénynek" én is része vagyok a mindenségnek!A "Forrás" örök mégha háttal is állok neki!A lényeg,hogy a fény irányába szemléljek,csodáljak,s felismerjek!Tudom,hogy a "Fény" soha nem alszik ki,hiszen átvilágít,belőlem jön,s mint egy vetület ráéget az ösvényre,ami által már tisztán látom az "utamat",vagyis ÖNMAGAMAT!!S mostantól nem hunyorgok többé,mert ezentúl soha nem hagyom,hogy elvakítson a "Fény" vak csodálata,hanem nyugodt tekintettel nézek arra az emberre,aki igazán vagyok!
Hátat fordítva a "Forrásnak",de tudván,hogy mindez bennem lakozik,az "Utat" nézve mosolygok,s sóhajtok egyet.Ebben a sóhajban benne van egész életem sírása-nevetése,kétsége-reménye,...de boldog vagyok,mert MOST előre,az utamra tekintek,s tudom,hogy ezt a teljességet én magam teremtettem!!"
|
Mi a véleményetek a következő Osho idézetről, mely sajátos módon beszél az ember világban elfoglalt helyéről?
"Üres kézzel jöttél és üres kézzel távozol. Ha ráébredsz erre, akkor - mint a villám fényében - valami hirtelen megvilágosodik. Ez a világ nem a te otthonod, nem is lehet az. Te itt csak átutazó vagy, és reggel mész tovább. Ha ez az érzés felébredt benned, akkor tudod, hogy ez itt csak rövid átmenet és minden amid van, az csak látszat...álmodsz valamiről...erre mondják a hidnuk: májá, azaz illúzió. Úgy látszik, mintha a tiéd lenne - de nem. Valódinak látszik, de nem az. Amit tartósnak gondolsz az csak átmenete; olyan anyagból készült, mint az álmok.
Ha ezt nem érted meg, akkor minden cselekedetedből hiányzik a lényeg. Jön a halál, és sok-sok év kemény munkája után azt látod, hogy kezeid mégis üresek maradtak. Pedig hogy aggódtál mindig, hogy és mennyi feszültséget kellett elviselned...és mi maradt belőle? Semmi az ég világon. Minden hiába volt. Semmi sem a tiéd, és szinte csak percekig vagy itt. A tárgyak már a jöveteled előtt is itt voltak és miután elmentél, akkor is itt lesznek. Jössz és távozol - de a világ marad. Légy csak vendég, és ne hidd, hogy itt valami is a tiéd! Akkor azonnal mindent másképp látsz majd...mindennek más lesz a színe, más lesz a formája..."
|
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
