|
Témaindító hozzászólás
|
2009.07.30. 15:13 - |
Titeket mi motivál az alkotásra? |
[12-1]
Szia!
Ezt a kifinomodást nem tartod visszalépésnek? Kérdés, hogy az egyfajta beletörődő hangulat éretsség vagy megalkuvás szülte dolog-e.
A régi mitológiákban, filozófia és szent írásokban elmondtak mindent, csak éppen nem korunkra fordítva. A mai kor embere sokszor nem is érti azokat sajnos. Amennyiben igen, akkor is szükség van egy olyan élő közegre, mely ugyanazt az üzenetet közvetíti a ma emberének, a ma nyelvére és körülményeire fordítva. Az ókori írások mind egy adott helyen, adott időben, adott körülmények között élő embereknek szóltak, most ugyanez a teendő. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a helyet, az időt, a kort. Az üzenet nem változik, de az emberiség nagyot ugrott önmagához képest az elmúlt évszázadok, évezredek alatt. Ezt a távolságot át kell hidalni, hogy az üzenet töretlenül átörökítődjön.
Balázs |
Hogyan is mondjam, az indulatból való versírás kétféle lehet. Amikor elkezdtem azt jelentette hogy elegem van a környezetemben élő nagyhangú, ostoba emberekből. Ezt gimnazista korba képzeldd. Ekkor az egész világgal szemben írttam közölhetetlen verset, mert azt hittem belőlük áll a világ. Csak egy sor példának:"Kérek egy nap felmentést minden törvény alól..." a folytatást a fantáziádra bízom:)
Aztán jött egy váltás és mára lefinomodott a dolog. Ma úgy műkődik, hogy megnézem a híradót, vagy csak foglalkoztat egy témája és az indulataim fanyaran versben valahogy az írás folyamatában fojtom el. Ezek elég keserű hangulatúak szoktak lenni, Ez akkor működik, ha nem lehet felismerni direktben, hogy ezt ez és ez a rendelet váltotta ki.
Ha úgy vesszük szerintem már az ősi mítoszok elmondtak minden lényegeset, mégis alkottak utána is. Mert bizonyos dolgokat újra fel kell fedezni a mában is. Kábé úgy ahogy mondtad. |
Szia Balázs!
Nagyjából egyetértek veled!:) Én inkább eszköznek érzem magam az egyes irományok átadása kapcsán, azok valahonnan "máshonnan" jönnek és önálló életet élnek.:) Én közvetítem őket. Mit jelent vajon az, hogy indulatokból kezdtél verseket írni? Én sem gondolom, hogy különb lennék másoknál, ám azt tudom, hogy máshogy szeretnék csinálni dolgokat, mint mások. Nem gondolom, hogy az irodalomban igazán túl sok újat lehet mondani, inkább az az újdonság, ahogy az ember mondja. Talán bizonyos dolgok nem kaptak elég hangsúlyt az egyes témákban, vagy nem egészen úgy mondták el, hogy az átjőjjön. Ez még újdonság lehet.
Szerintem egy nagyon fontos törekvés felfedezni és összerázni a kortárs fiatal tehetségeket is. A témán rajta vagyok!:)
Balázs |
Teljesen mindegy, a lényeg hogy megmozduljon benned valamiAz alap:"Nem az énekes szüli a dalt a dal szüli énekesét."(Babits) vagy "nem te számítasz hanem a dalok"(Bereményi Cseh Tamásnak)Te magad teszed boldoggá vagy boldogtalanná magad, azzal hogyan gondolkodsz róluk hova rakod a saját életedbe a művészetet.. Én például, nagyon korán indulatból kezdtem verseket írni. Aztán rájöttem, hogy nem biztos hogy annyival különb vagy te másoknál, hogy magas lóról leszóljad őket. Az könnyű. Az igazán nehéz semmi újat nem mondani, de azt úgy hogy még senki se tette.
Azt hiszem ez sok művész álma.
Ami pedig a kortárs költészetet illeti, Judith azt szerintem nem átértékelni kéne, hanem észrevenni hogy 40 év alatt is van élet... |
Mikor megkérdezték Wagner-t, hogy a titka a komponálásának, ezt válaszolta:
"- A boldogtalanságom. Ha boldogtalan lennék, nem írnék le egyetlen hangjegyet sem. A boldogtalan ember kénytelen képzeletvilágával megtölteni az életét, mert hiányzik belőle valami."
Az alkotás motivációja kapcsán még megjegyezte: "Isten azért teremtette a világot, mert boldogtalan volt."
Mindezzel szemben Osho a következő megjegyzést teszi:
"...Isten nem azért teremtette a világot, mert boldogtalan volt, hanem mert olyan boldog volt, hogy a boldogság nem fért el benne és kiáradt."
Tehát nemcsak a boldogtalanság, hanem a boldogság is lehet az alkotás motivácója. A vázolt két lehetőség azonban minden bizonnyal vázolja az alkotás motivációját. |
Igen, Kytti, erre voltam kíváncsi! A groteszk művészet engem is vonz valamennyire, bár kérdés, hogy mit nevezünk még groteszknek, és mit nem. Valahogy olyan érzésem van, hogy az igazság valahol a szokványostól valamennnyire eltérő gondolkodásban van. Mely kezdetben idegen és unszimpatikus, de az idő általában igazolja. Kérdés is, hogy ez ember számára a szimpátia elnyerése, vagy a szépségnek való meghódolás a fontos, melyről tudja, hogy egyszer talán majd megértik, mégha most nem is. Talán a legszélsőségesebb művészeti ágakban is fel lehet lelni azt a felcsillanást, mely a lélek ragyogásáról árulkodik, csak ezt a felületesebb szemlélő számára elkendőzi valami. Sokszor egyfajta előítélet vagy megszokás. Te milyen groteszk művészeket ismersz, emelnél ki? |
Igen Balázs. Szerintem ők ezt tartják szépnek. A világ rengeteg olyan dologból áll, amit szépnek lehet találni. Részemről én is szépnek találom a groteszk művészetet.
A groteszk, a "durva" illetve a melakólikus művészet, amikre az emberek azt mondják, hogy elborult költők alkotásai. Szerintem ezek egyáltalán nem egy "elmebeteg baromságai", inkább szimpla emberek életszemléletei, amik nem egyeznek meg a tömeg életszemléletével. Ami így van jól, hiszen ahogy te is írtad nekem ha mindenki olyanokat írna amik a tömeg igényének felelnek meg, akkor semmi izgalmas nem lenne a költészetek sokaságában. |
Kedves Judit!
Köszönöm szépen figyelmes és értékes hozzászólásodat! Hozzá kell tennem, hogy a versek a "Szemezgetés újabb verseim közül" rész kivételével 2001 és 2004 között születtek. Ehhez képest érdekes meglátás, hogy még 10 évet, vagy több évtizedet kell adni annak, hogy beérjenek!:) Bár ennek sem vagyok ellene!:) Én is hiszek a sorszerűségben, tehát abban, hogy mindennek megvan a maga ideje és a helye. Azért adom ki most a verseket, mert szerintem most jött el ennek az ideje. Az angol szöveget egyébként én fordítottam, igen. A megkeresésednek pedig nagyon örülök, a többi majd email-ben.
Balázs |
Kedves Balázs!
Szétnéztem nálad. Hihetetlen világot varázsoltál elém. Talán, át kellene újra gondolnom, amit az elmúlt évben a kortárs költészetről tanultam. Egyetlen gond van csupán a verseiddel, a műveiddel, hogy megelőzik korunkat. Előrébb járnak néhány évtizeddel. Ezért kell szinte csak cseppenként adagolni az újdonságokat, mert a többség túlságosan konzervatív. Én vagyok az az emberke, aki hozzányúlt a verseidhez. Kérlek, e-mailben keress meg, itt van az oldaladon, de le is írom.
juditasz@kabelnet.hu
Jó lenne esetleg skype-on megbeszélni a verseid alakítását, hogy szép lassan, az eredeti kerülhessen fel.
Az angol szöveget Te fordítottad?
Remélem, nem haragszol rám, amiért betolakodtam, én mindenesetre nem bántam meg.
Szia! Sheldon alias Kun J. Judit (holnapmagazin: irodalmi szerkesztő) |
Szia Kytti!
Igen, azt hiszem az alapvető motivációban egyet értünk. Már csak a fogalmak definiálása maradt hátra!:) Attól függ, mit értünk a világ szépsége és a múlandóság alatt...Vannak olyan művészek például, akik éppen az élet legelborultabb és leggroteszkebb dolgaival kapcsolatban alkotnak. Ők tán ezt szépnek tartják, de kérdés, hogy mi ezzel a céljuk...? |
Üdv! Őszintén szólva engem most Te motiváltál újra az írásra. Máskülönben pedig alkotásaim alap motivációja az emberiség szemének felnyitása, elgondolkodtatása a világ szépségéről, az élet múlandóságáról. De szerintem ez az alkotó társadalom fő motivációja bármilyen művészetről beszélünk. |
Titeket mi motivál az alkotásra? |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
