"A Cavanagh testvérek alapította angol együttes stílusa valahol a doom és a gothic között határolható be,mely érzelmekben igen gazdag. Melankolikus zenéjük a lélek mélységeit tárja fel a hallgató előtt.

Az Anathema 1990 nyarán jött létre, az angliai Liverpoolban. Ekkor még Pagan Angel (Pogány Angyal) volt a nevük, Darren White volt az énekes, Daniel és Vincent Cavanagh a gitárosok, Jamie Cavanagh a bőgős, és John Douglas a dobos.
A zenekar ötlete Danny fejéből pattant ki, és a kis csapat nemsokára össze is hozta az első demót: novemberben rögzítették az "An Illiad Of Woes" című anyagot. Igazából nem gondolták annyira komolyan ezt az egész zenélés dolgot, de poénnak azért jó lesz, szóval miért ne... még ekkor cserélték le a zenekar nevét: próbáltak valami még bizarrabb, hangulatosabb nevet találni, ami persze azért pogány is, így jött végül az Anathema. Az Anathema szó több jelentéssel bír; az elmúlt évszázadokban azt az ünnepélyes szertartást nevezték így, mely során a római katolikus egyház valakit kizár, kiközösít (kiátkoz) a gyülekezetből.

Szóval a srácok eleinte nem foglalkoztak komolyabban a gondolattal, hogy ők most zenészek lesznek, de mégis egyre több idejüket szánták a zenekarra. Egyre több rajongó, egyre több koncert következett, együtt játszottak például a Paradise Losttal (akik ekkor még szintén újoncok voltak), vagy a Bolt Throwerrel, miközben buzgón munkálkodtak a következő demón, mely végül ?91. júliusában "All Faith Is Lost" címen el is készült, az MA Stúdióban; ugyanott, ahol az előző (Vincent itt dolgozott). Az új, négyszámos anyagról igen hízelgő kritikák jelentek meg, és hamarosan felfigyelt rá a svájci Witchhunt Records, amely két számot meg is jelentetett a "They Die" című maxilemezen (a "They Die" és a "Crestfallen" című dalokat). A lemez mindössze 1000 példányban került kiadásra, és el is fogyott jó gyorsan.. Még a maxi megjelenése előtt Jamie kilépett a zenekarból, mivel úgy döntött, inkább tanulmányaira szeretne koncentrálni. Távozása után Daniel Duncan Pattersont hívta meg a baszgitárosi posztra (Danny ekkortájt egy hangszerboltban dolgozott, és ott találkozott Dunc-kal.)

A zenekar egyre növekvő népszerűsége hamarosan felkeltette a Peaceville Records figyelmét. Egy Hammy nevű emberke lett a menedzserük, aki először egy válogatás lemezre jutatta be az Anathema "Lovelorn Rhapsody" című számát (mely 1992. októberben jelent meg), majd nem sokkal ezután a fiúk aláírhatták a négy albumra szóló lemezszerződést is. 1992 nyarán be is vonultak az Academy Stúdióba, hogy rögzítsék az első dalokat. Ezek végül két lemezen kerültek forgalomba: a ?92. novemberében megjelent "The Crestfallen" EP-n, és a ?93. februári debütalbumon, a "Serenades"-en. Ezután a Cannibal Corpse-szal indultak közös UK-turnéra.

Az albumot osztatlan lelkesedéssel fogadta a közönség: toplisták, "Hónap albuma" címek, miegyéb. Az év végén már külföldre is eljutottak, először Hollandiában és Belgiumban jártak, aztán Írországban, ?94. elején pedig már Németországban, Svájcban és Ausztriában is felléptek, többek között a Cradle Of Filth, az At The Gates, vagy a Pyogenesis társaságában. Aztán augusztusban voltak koncertek Romániában, Brazíliában, majd újra a Benelux államokban.

Időközben rögzítettek egy újabb EP-t, "Pentecost III" címen, de a kiadónál támadt nehézségek miatt ez csak egy évvel később, 1995 májusában jelenhetett meg. Nagyjából ugyanekkor az énekes, Darren kilépett a zenekarból, és nemsokára megalakította saját együttesét, a Blood Divine-t. Távozásának oka a tagok között kialakult nézeteltérésekkel magyarázható: úgy érezték, Darren hangja nem igazán illik a zenéjükhöz.

Távozása után a többiek számos változtatást eszközöltek: az új, négyszemélyes felállásban az egyik Cavanagh fivér, Vincent lett az énekes, a már készülő második albumnak pedig új címet adtak (eredetileg "Rise Pantheon Dreams" lett volna), és a dalszövegeket is átírták. Az album végül a "The Silent Enigma" címet kapta, felvétele 1995. májusában fejeződött be; egy szám kivételével a newcastle-i Lynx stúdióban rögzítették az anyagot, a menedzseri teendőket pedig Abaddon, a Venom dobosa intézte. Az album október 23-án jelent meg, nagy sikert aratott. Ezen az őszön az új felállás a Cathedrallal közös brit turnén mutatkozott be, majd a Paradise Losttal játszottak együtt, és Európában is tettek egy kört, többek között a holland Dynamo fesztiválon is jártak. A hazatérés után nekiláttak az új albummal kapcsolatos teendőknek: először is kirúgták Abaddont (állítólag valami lopáson érték, vagy mi... nem nagyon volt szerencséjük a menedzsmenttel).

Az új album, az "Eternity" 1996. november 19-én jelent meg. A producer ezúttal Tony Platt volt, a felvételek pedig a wales-i The Windings stúdióban készültek; eredetileg az Academy Studios-hoz mentek volna, de azt lefoglalta a My Dying Bride, a Sheffiled-i stúdióban gond volt a hangmérnökkel, így kerültek végül Wales-be, ahol keveréssel együtt 3 hét alatt feljátszották az anyagot... Volt két special guest énekes, Michelle Richfiled (Dominion, Sear) és Roy "Hope" Harper, Les Smith pedig billentyűn segített. Szintén ?97-ben jelent meg az Anathema első videokazettája, az "A Vision Of A Dying Embrace", amely a 4 klippet és egy ?96-os krakkói koncertfelvételt tartalmazott (amúgy Bride-dal voltak Lengyelben).

?97. júniusában John Douglas távozott a zenekarból, mert nem tudott úrrá lenni drogproblémáin. Nem sokkal ezután érkezett a felkérés, hogy készítsenek dalokat a Peaceville Records tizedik születésnapi CD-jére. Hát, éppen nem volt dobosuk, de megoldották: két Pink Floyd dalt (One Of The Few, Goodbye Cruel World) és egy Bad Religion számot (Better Off Dead) ajánlottak fel. Végül sikerült egy új dobost is találni, Shaun Steels személyében, akivel 1998. januárjában neki is láttak az új album felvételének; ugyanott, mint legutóbb, de ezúttal Kit Woolven segédletével. A lemez nyáron jelent meg, ez volt az "Alternative 4". Mivel ez volt a negyedik, a banda kiadót válthatott: a Music For Nations-höz szerződtek le.

Az album sikeréhez ugyan kétség sem férhetett, a zenekaron belül azonban egyre élesebb ellentétek alakultak ki, különösen Danny és a basszeros Duncan között, minek következtében Duncan végül kilépett (ez szeptemberben történt; Duncan nem sokkal később saját együttest alapított, az Antimatter-t).

Duncan az Anathema meghatározó személyisége volt, így távozása komoly törést jelentett a zenekar életében, mondhatnánk: ezzel egy korszak lezárult. Az új bőgős végül Dave Pybus lett (akivel Duncan együtt játszott ?96-tól ?98-ig egy Dreambreed nevű bandában), és időnként besegített az ex-MDB-os billentyűs, Martin Powell is. Jó hír volt viszont, hogy novemberben John Douglas visszatért; az emiatt távozó Shaun Steels pedig a My Dying Bride-ban vigasztalódhatott.

A tagcserék után nekiláthattak a következő albumnak: a "Judgement" Olaszországban készült, 1999. áprilisától, és június 21-én jelent meg. Számos európai koncert követte, majd 2000 júliusában - életükben először - az Egyesült Államokban is felléptek, méghozzá a Milwaukee Metal Festival-on. Időközben visszatért az egykori szintis, Les Smith, aki aztán állandó taggá avanzsált, és elkezdtek dolgozni a következő albumon, ezt végül három különböző stúdióban vették fel, és 2001 júniusára sikerült befejezni. A felvétel után Dave Pybus lelépett, mert nem tetszett neki az új zenei irány, így a már beígért koncerteken egy baráttal, George Roberts-cel játszottak. Az album, az "A Fine Day To Exit" októberben jelent meg, amit egy 23 állomásos Európa-turné követett. A következő év januárjában a zenekar elkészített egy maxi-CD-t ("Pressure"), ill. egy videoklippet is, ezt azonban a kiadó végülis visszadobta, és nem adta ki.

Nem sokkal később, 2002. februárjában Danny váratlanul kilépett a zenekarból. Szerencsére azonban hamarosan visszatért, méghozzá nem is egyedül: fivére, az alapító-bőgős Jamie Cavanagh is újra csatlakozott, így tehát négy alapító volt újra a csapatban. Ebben a felállásban kezdték meg a legújabb album, a 2004-ben megjelent "A Natural Disaster" felvételét.

A Natural Disastert az eddigi Anathema lemezek folytatásának is lehetne nevezni. A Fine Day To Exit óta tovább finomult, tovább tisztult, tovább lágyult a hangzás- és a dallamvilág.
Sejtelmes, távolról jövő gitártémákkal kezdődik a Harmonium című szám, ami méltó bevezetése a 8. Anathema lemeznek!
Közel fél perc felvezetés után megszólal Vincent is, és elkezdenek a tagok zenélni, mindenki sorba, majd a refrénnél az egész muzsika beindul. Sejtelmes, nyugodt, nyugalmat árasztó , finom dallamok követik egymást, majd a dal végén az egyre halkuló, halványodó hangzások újra előjönnek.
Aztán mindez átfolyik a Balance -ba, ami két részre osztható.
Az első résznél sima, halk zene , majd a második része beindul , és igazi alrteros rock-ként lehet jellemezni a hangzást , ami tulajdonképpen bemelegítés az album messze-messze csúcspontjára, a 6 és fél perces Closer-re..

Fantasztikusan hangzik, nem is bántó a torzított ének, nagyon el van találva. Csak úgy megy, megy előre, egyre hangosabb lesz, egyre jobban fáj a zene, és aztán meg minden kezd összeomlani, amikor a gitár is beindul. Majd a végén abszolút veszteség minden tekintetben, Vincent távolról üvöltve énekel, és aztán leáll az egész, sejtelmesen előjön újból a torzított éneklés. És levezetik a dalt, elhalkul, majd teljes csend.
Aztán mintha a temetőben, őszi, hűvös szélben találnád magad, leülnél egy sírkőre, s a szerelmedet síratnád, miközben visszaemlékszel a vele eltöltött vidám pillanatokra. Ezt juttatja eszedbe az Are You There.. majd egy szó szerint gyerekkori álmodat idézed fel (Childhood dream). Azt is csak úgy egymagadban.

És ezt követően pedig egy olyan szám következik, ami akár a Fine Day To Exitre is felkerülhetett volna. Fordulatot ad a lemezen, ami aztán újra átfolyik egy gyönyörű tiszta nyugodt, egyszerre zárkózott, egyszerre mindenfelé nyitott számba, amit egy hölgy kezd énekelni. És aztán ternmészetesen Vincent is maximálisan hozzáteszi a száján épphogy kipréselő, halk énekét, ami aztán elhal. Aztán becsukod a szemed, és érzed, ahogy a gondolatod szárnyalnak a Flying című szám alatt.

Végül az album kivezetését a természetesen elhagyatottságra utaló Electrocity kezdi meg, ami az Are You There -hez hasonlóképpn a régi szép gondolatokat idézheti fel az emberben, amik kezdenek szerte foszlani.
Az albumot egy teljesen, már szinte alvás közbeni állapotot produkáló, gyönyörű, káprázatos számmal fejeződik végül be.
Épphogy hallható zongora.. és csak fokozódik, csak fokozódik az emberben a vágy, amikor elkezdődnek a súlyosabb témák is, majd végül békén hagynak, mikor újra elhalkul a zene, és már egyre kevesebbet hallasz a hangokból... Ez olyan.. 2-3 perc, míg az utolsó gyertyaszál is kigyullad az ember agyában, és véget ér ez az 55 perces csoda. A fiúk 2006 decemberére ígérték az új lemezt...2007 eleje lesz belőle!!

Vajon tudják ezt a csodát fokozni még? Vajon tudnak újat kitalálni ez után a gyönyör után , és újból el tudják kápráztatni a hallgatót?
Majd meglátjuk.Mindenesetre a lemezt már befejezték.

Az Anathema ma:

Vincent Cavanagh ? gitár, ének
Daniel "Danny" Cavanagh ? gitár
James "Jamie" Cavanagh ? baszgitár
John Douglas - dob
Les Smith ? billentyű"

Forrás: zajlik.hu