Amerikai fohász

(An American Prayer)

I.

érzitek a csillagok meleg áradását?

tudtok-e létünkről?

hová rejtették a királyi kulcsokat?

megszülettetek?

éltek még?

találjunk fel újra isteneket mítoszokat

mindenkoron

imádjuk a vénséges erdők jelképeit

(vagy elfeledtétek az ősi harc tanításait?)

arany szeretkezésekre vágyunk

apáink kárognak a fák tetején

anyánk meghalt a tengeren

tudjátok, hogy hájas tengernagyok

visznek vágóhídra?

s a lusta dagadt tábornokok

ifjú vérben kéjelegnek?

tudjátok, hogy a TV ural minket

a Hold szárazvérű fenevad

gerillák görgetnek ágyúkat

zöldellő szőlőinkben

háborút viselnek ártatlan pásztorok ellen

kik haldokolnak

ó lét nagy alkotója

adj még egy órát

hogy művészetünket

felmutassuk

s életünket tökéletesítsük

a molylepkék s az ateisták

kétszeres áldottak

és meghalnak

élünk halunk

és nem a vég a halál

még utazunk a rémálomban

még csimpaszkodunk

szenvedély virágunkba

a kétségbeesés

farkába vaginájába

tapsra bújik elő

utolsó látomásunk

Kolombusz utolsó ormánya

a zöld halállal teljes

megszorítottam a combját és

halálmosolya volt

összejöttünk ebben az ősi

tisztátalan színházban

hogy hirdessük bujaságunkat

s elmeneküljünk az utcák

hervasztó bölcsessége elől

vihar dúlja a magtárakat

törnek az ablakok

és csak egyvalami marad

a táncra az üdvösségre

a szavak isteni gúnyja

az zene az érzékeket

korbácsoló

amikor a Király igazi gyilkosai

szabadon grasszálhatnak

ezer mágus nő ki a földből

hol vannak az ígért

mulatságok

hol a bor

az új bor

a tőkén rohad

vidéki gúny

adj nekünk egy órát a varázslatra

miénk a bíbor kesztyű

mi repülünk a bársony órákban

miénk a kéjes élvezet

adj hitet

hogy higyjünk

egy ölelő éjben

hogy bízzunk még

az éjben 

adj színt

száz százalékot

gazdag mandulát

nekem és neked

és selyempárnás házadba

agyat ágyat

s bölcsességet

zűrzavar törvény

a vidéki gúny

bosszúja

hiszünk még

az eltöltött szép napokban

melyek csordogálnak

keskenyen még

szelíd dolgok

szigorú homlokok

felejtsünk s engedjünk

tudjátok, hogy a szabadság

csak a tankönyvekben létezik?

tudtátok, hogy őrültek börtöngóréink?

cellában dutyiban szabadon

egy fehér protestáns örvényben

fejjel lefelé csüngünk az unalom peremén

a halál keressük egy gyertya végén

keresünk valamit egyre

ami már régen ránk talált

kitalálhatjuk saját királyságunkat

nagy bíbor trónokat luxus karszékeket

és szerethetünk

durva a fekhelyünk

acélajtók zárják el a fogoly üvöltését

a subidubit a középhullámot

az összes álomot

négergőg sem szórja el a gyöngyöket

míg kaján angyalok a látszaton röhögnek

újságszemétből  kollázs lennék

az bizalom falának homlokára írva

csak fegyenctelep ez azoknak

akik felkelnek reggel s harcolni akarnak.

használhatatlan klisék

nyafogó lánykák

vezekelnek

s  őrültségektől lihegnek

torkig vagyok a kétségekkel

a biztonság tündérköreivel

kegyetlen kötél

a szolgáké a hatalom

kutyaemberek és mocskos némberek

tengerészeinkre fakó leplet

terítenek

(hol voltatok, mikor kellettetek?)

bajuszt pödörtetek?

vagy virágot legeltetek?

betege vagyok az ostoba pofáknak

melyek a tévéből rám néznek

kertembe rózsákat követelek

királyi babák rubintok

elvetéltetnek

mocsár-idegenek

mutánsok véresek

kínban éledő növények

az őrzött kertbe talán elvezetnek

tudjátok milyen sápadtan és bolondul

jön a halál, ha órája kondul

nem szól s nem tervez

mint egy rémisztő ölelő vendég

kit ágyadba beeresztesz

angyalokká tesz minket a halál

szárnyakat kapunk

s mint holló tollak

puha lesz vállunk

nincs többé pénz nincsenek hülye göncök

a legjobb királyság tán eljön

s leplezzük a vérfertőzőt

s tetszhalott törvényeknek nem hiszünk

nem megyek el

inkább a barátok tora

mint az óriások hona

II.

Íme a nagy

üvöltő Xtus

Lusta Mária

felkelnél vasárnap

reggel?

„A film öt perc múlva kezdődik”

- közölte egy lelketlen hang

„Akiknek nem jutott ülőhely,

várják meg a következő előadást”

lassan, lágyan vonultunk be a terembe

Az előadó széles volt és csendes

Amint leültünk a sötétben

ismét megszólalt a Hang:

„A ma esti műsor nem új. Láttátok már számtalanszor.”

Láttátok születéseteket,

életeteket, halálotokat

talán emlékeztek is mindenre

- jó volt amikor meghaltatok? -

egy új filmre elég-e?

mint egy ököl

sújtott le ránk

egy fémes fecsegés

elmegyek innen

hová mész?

a reggel túlsó oldalára

könyörgöm ne hajszoljátok

a felhőket

a templomokat és a pagodákat

ágyéka úgy fogadta be őt

mint meleg

baráti kéz

„minden rendben

a barátok mind eljöttek”

mikor láthatom őket?

„ha elverheted éhedet”

nem vagyok éhes

„ha elvertek téged”

ezüstös folyam ezüstös kiáltás

lehetetlen gondolkodás

jönnek a komédiások

nézd, hogy mosolyognak

figyelmed mint táncolnak

egy indián mérföldön át

nézd a mozgásukat

micsoda zuhanás

tartsuk meg őket

a szavak elrejtőznek

a szavak rohannak

a szavak sétáló botoknak látszanak

ültesd el őket

kihajtanak

és hullámoznak

mindig a szavak embere

maradok

madárnak be nem válok

de tudom jól

el nem mehetek

ha egy dollárt le nem teszek

és újra mondom

jól megértetted

üzemanyag nélkül

nincsen étel

jöjjön csak a harsány ír

ki megoldotta nyelvemet

hogy üvölthessek

ó lány

bogozd ki

fájdalmas fésűdet

ó fájdalmas lélek

bűnbeeső bokrainak

vaksötétjében

III.

gyufásdoboz

valósabb vagy mint én

elégetlek felszabadítalak

keserű könnyek

túlzott udvariasság

nem felejtelek

IV.

Kiömlött egy meleg beteg láva

habozva hörögve

papír-arc

tükörmaszk szeretlek tükör

négy órán át mosták az agyát

majd a hadnagy összerakta

„beszédre kész”

„nem uram”- csak ennyit szólt

vissza a tornaterembe

nagyon békés

elmélkedés

légi bázis a sivatagban

kinézünk velencei vásznaink alól

repülünk

sivatagi virág

finom rajzfilm

veszélyes és óvatlan

a világ többi része

nézd a bordélyokat

filmek csak férfiaknak

kizsákmányolás

A folytatáshoz katt ide!