Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom, hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém,
csak szeretlek!
SZERETLEK
Míg iszod a kávéd, s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szerteném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.
Emlékszem, aznap késő estig vártalak,
eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt.
Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.
Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek,
és reggelente egy kicsit sírok is,
de azóta más hangot nem hallok meg,
csak egy ajtót, amely lassan becsukódik.
Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csak ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerehetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán.
SOHA
Egyszer, ha igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat,
melyeket magadnak bevallasz,
de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom
jelenik meg a lelkedben,
melyet nem irthatsz ki már többé
soha.
BECSAPVA
Emlékszem, gyerek voltam.
Egy kis állat az élet
csapdájában.
Felnőttem, ma már tudom,
hogy ebből a labirintusból
nincs is kiút.
Buddha átejtett bennünket.
ELMÚLIK A SZERELEM
Semmit sem tehetünk.
Egy napon majd
elmúlik a szerelem.
Hívás nélkül jön,
kérés nélkül megy.
Nem tehetünk semmit sem.
Mégis egész életünkben
várjuk a csodát,
pedig tudjuk,
a szerelem minden pillanatában
benne van az elmúlás.
A VÁGY SOHA
Egy parkon keresztül követtem
egy gyönyörű lányt,
de mielőtt utólérhettem volna,
megtorpantam.
Van valami varázslatos abban,
hogy megöregedtem, hisz
bölcsebb vagyok, mint valaha.
De be kell látnom,
a szerelem vakká tehet,
de a vágy soha.
A TÖBBI UGYANAZ
Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta kis játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.
De hibáinkból nem tanultunk,
nyerünk és veszítünk, alul maradunk.
Mégis tovább vívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
MINDEN REGGEL
Minden reggel meghal az éjszaka,
de ő mégis kineveti a hajnalt.
El kell előle rejtened a napot,
én már átjutottam, mégis itt vagyok!
Kerestem a gyönyört, a kincsedet,
sírtál értem, mégis elfelejtettelek,
hiszen nem találtam mást,
csak a szerelmedet.
Percek, órák, napok, hetek
elmúlnak, de várj türelmesen.
Ha a távolban egy ajtó kitárulkozik,
juss át, gyere utánam te is!
NE KÉRD A SZERELMEMET!
Már nem először történt meg,
berúgtam s ágyba nem egyedül kerültem.
Hé bébi, jobb lenne, ha elégedett lennél,
hisz én mindent megteszek érted,
ha akarod, rád költöm a pénzem.
Csak ne kérd a szerelmemet!
Már a nők is rettentően fárasztanak,
mind ugyanazt akarják tőlem.
Nem kell nekik az aranyom,
nem kell nekik a mézem.
Itt a pénzem, van elég!
Csak a szerelmemet, azt ne kérd!
SZIKLASZÍRT
Éjszaka magányom szirtjére ülök,
s sziklaszírtként bámulom a zúgó tengert.
Arcod hűvösében megmártózom,
bocsásd meg türelmetlenségem.
Néhanap fájó szívvel megszököm tőled,
s boldog vagyok, ha újra rád találok.
Nem kéred, mégis adom a szerelmemet.
Oroszlánok jönnek inni karizmom tengeréhez.
ELVESZETT KISLÁNY
Ráleltem egy lányra tegnapelőtt,
szeme volt az ég és test a föld.
Tegnap néztem, ahogy elsiet mellettem,
beszél hozzám és ebédet főz.
De reggel óta megszállottan keresem őt,
mert ma sírt egy kicsit és elköszönt.
EMLÉKSZEM RÁD
Vártam rád évekig, kedvesem,
és nem számoltam a perceket, órákat,
a hosszú éjjeleket, nappalokat.
Valóban szerettelek kedvesem,
pedig nem akartam fájdalmat,
kínzó magányt, önző vágyakat.
Álmodtam rólad, kedvesem,
egy megtört szívet vissza kellett adnom.
Keserűen ébredtem, nem volt kit vigasztalnom.
Még ma is emlékszem rád, kedvesem,
higgy nekem, a jövőnket végiggondoltam.
Nincs mit tennünk,
hisz már minden büszkeségem feladtam.
MINDIG MÁS
Voltam már fenn
és egészen lenn.
Volt olyan is, hogy pénzem volt
és már sokszor egészen elfogyott.
De hirtelen minden megváltozott,
mióta a tiéd vagyok.
Ma én vagyok az életed
és én vagyok az italod.
De egy napon elfogyok
és akkor biztosan meghalok.
KI MONDJA MEG
Ki tehet róla, ha elmúlik a szerelem?
Ki mondja meg, meddig jó nekem?
Ki tudja azt, ami nem látható?
Ki hallja meg azt, ami nem elmondható?
Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Elmegyek. Elmegyek.
A GYŰLÖLET VERSE
Becsaptalak és megaláztalak,
legvégül elhagytalak kedvesem.
Ha tehettem, a szíved összetörtem,
mikor kellettem, inkább megszöktem.
Kinevettelek, ha igazán szerettél,
imádtalak, ha értem könnyeztél.
Könyörögtél? Megvetettelek.
Kínoztalak, hogy egy kicsit szeresselek.
Hibáztatsz? Többet ne remélj!
A tegnap elmúlt, ilyenné te tettél.
TOLVAJ
Valamiféle idegen félelem
lopakodott csendben
- egy fagyos téli éjszakán -
gondolataim barikádja közé.
Besurranó tolvaj.
Álmatlanul forgolódtam
hűs párnáim között,
a hajnalt vártam remegve.
Egészen felzaklatott.
Mint már megannyiszor,
az elmúlással viaskodtam.
Nem menekülhetek, tudom,
hisz vérem szennyezi pamlagom.
AMIT MEGŐRIZTEM
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság – röviden
„Már megtanultam élni nélküled.”
Egy vetetlen ágy, amire emlékszem,
és egy szoba ahol laktunk, már elfelejtetted?
Csak a neved őriztem meg kedvesem,
hiszen minden régi fényképet eltéptem.
Illetve
még egy apróságot, amit nem is említettem.
Azt, amit csak egyedül te adtál nekem
e világon, szerelmem.
HÉT PILLANAT
Az első pillanat, amikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra. A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. A negyedik pillanatodban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, mindörökké szeretni. Az ötödik pillanatban küzdesz, ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz. A hatodik pillanatban tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idő vaskeze. A hetedik pillanatban meghalsz. Mi elfelejtünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT