IV. c.) (befejezés)

Szeme a szépség.

Hangja az instrumentális

újjászületés.

Öröme a kékség.

Tánca a tenger mozdulatainak

érzékeny türelme.

Bőre a bölcsesség.

Az estély bársonyát viseli.

Keble, teste mosolygó arca.

Körmei a szíve tükrében

fektetik ágyba lelkét.

Szíve a roncs, a lélek madara.

a sors és a remény testvérisége.

Tekintetében nől a földhöz,

oda rejti a viszonzatlan szerelmet.

Haja közt lobognak álmai.

Köldöke a legapróbb szerelmem benne.

Arca könnyei medálja.

Láncai hozzá:

lángjai a sugárzás perceiben.

Játéka egy haldokló utolsó szavai,

a legszebbek:

- szeretlek titeket,

mindig veletek leszek!

Nedves hangja, könnyektől ázott.

Menekülni akar,

nem kiszélesíteni a határokat.

A szerelmem az egyetlen válasz

ami minden kérdésre jó!...

…A napnak új fényforrásra van szüksége,

a királynőnek új szárnyak kellenek…

…Az örökkévaló antológiája,

Új románc építése,

akusztikus hangokkal,

a mosoly és a hűség szerenádja egy,

sámáni vallásos érzelemjátékban,

a sikerek megterített asztalán…

…Szavad visszhangja szemem.