Rosary

A tökéletesség, az öntáplálkozás ránk vonatkozó része.

A szépség, a kultúra építészete, lelkünk évszázadaiban.

A szerelem az emlék, mire nem emlékszünk.

A képzelet, a homok, mibe egykor süppedtünk

s a tenger gyónt szűz álmainknak.

A játék a tudat, mire ébredtünk.

Az univerzális erő, az amihez még fiatalok vagyunk.

A kapcsolat, a szabadság sírfelirata.

A szemek, csak két szárny, amit mi nem látunk repülni.

A színek, csak felhők miket ezerféleképpen vélünk takarni.

A város, a talaj az ég lába alatt.

Az idő, az egység befogadhatónak tűnő rendszere.

A sors, a hangszerként megszólaltatott ének, az ember, a lét.

Az öröm, az elvágott technológia a mosoly és a gépek között.

A boldogság terve már nincs Isten mérnökeinek kezében.

A szív akusztikája reneszánsz effektusokat alakít.

A küzdelem, a „ miért?” alapjaira épül…