Állandó valóság
Dölj hátra az égen, kényelmesen,
miközben zuhansz, s köntösöd,
lelked kilátása alól figyel.
A sötétnek járnak a csillagok,
a madár álmában sír,
mielőtt ébred;
A tervezéstől számomra
nincs több hitel!
A vad nem pihen, míg nem gyilkolt…
…nincs szíved énekelni velem,
éjszaka sem fárad a sírod,
betemetnek a világ fogyasztói,
a város szikláját hordozza szívem.
|