Öntudat

Briliánsok vagytok kérleltek,

ajánlott testekre szakadtak!

Kihül a hirtelenség,

nincs régi oltalom alatt a szerelem,

kimerülnek a szavak.

Oh! Csak kibírnám mosoly nélkül

a tiltakozást! 

Mikor ajkaid közé szorítod gondolataim,

elkészül az érzés…

…Mikor több vagy, mint emlék,

de kevesebb, mint valóság,

határozottabb, mint az akarat,

szenvedőbb, mint a könyörgés…

…Elhantolt ismeretek születésétől

remeg a szél,

bizonyításom szüksége szívünknek,

alkalmam a várt tartás.

Halvány a tündér megkoronázása.

Az érzések fájdalmas ötletté válnak.

Összefogdossák szíved

a dicsőség fájdalomábrándjai.

A kristályban megbarnul az élet.

Mélységeidben és távolságaidban

néha összetalálkozol magaddal,

választani és változtatni remélsz.

Távlataidra azonban könnyen

következtet a lejárt idő.

Becsületem lelkiismereted.

Te vagy az öntudatom,

de itt vége szakad valaminek!

Hontalanságod a messzit érintő,

lassú léptekből épülő magatartás.

Hosszabb pihenőre nyúlik a fájdalom.

Kitemetett szinonima

örökkévalóságodra a végtelen sors.

Az egyszerűség életkora végtelen.

A roncsolt szívekre is vigyáz valaki,

aki több, mint te vagy én,

de szívünkben van!

A boldogság pózba állítja szépséged.

A bemutatkozás után nekikezdhetünk

feladatunknak az őrzött címek

nyitható világának

befejezetlenségében.