Minden

Minden szomorú-halk,

magányosan cseng a Holdba az este,

minden szívfájdalom,

minden érvágás a magáévá teremt.

Gyalog száll az álom,

léptei vörös szőnyeggel hetyegnek,

bűnjel nélkül támad a város,

érthetetlen nyelven nyel el.

Gyermekkori játékok úsznak fejemben,

emlékek részleteinek cigarettájára gyújt szívem,

haszontalan hasonlatok kergetnek a szépről,

egy csók alakú szikla habokat lehel.

A csillagok alól kilógnak lábaim,

már nem fogad színészeket az elbocsátott csend,

szomszédjaink nem csöngetnek többé,

a szerelem kudarcát vallja a szem.