Inspiráció

Te vagy egyetlen indíttatóm,

az egyetlen, ami nem véletlen.

Te leszel sírfeliratom,

az utolsó feljegyzésem.

Te vagy működésem hangja

és hallgatója is,

utolsó egész mondatom.

Te vagy gondolataim értéke,

messzi vidékem akcentusa.

 Pezsgésem habja vagy,

s lelkem összes habókja.

Még most is hajbóklok előtted,

bensőm ellentétei

hajba kapnak miattad.

Csillapodásom iktatója vagy,

az, kiért kidugul fülem,

hogy jobban hallja suttogásodat.

Kísértetem megszelíditője,

ki vagy,

s táncom értékelője...,

megszállotságom kiheverője.

Te vagy lázam dimenzióinak

diagnózisa,

s nyugodt lélekzetem felett

virrasztó érlüktetés.

Te vagy a bizonyosság most,

s az egyértelmű aztán,

ki tisztítja terveim,

s megüli szándékom.

 Te vagy Istenem felkeresője,

s megbízója, a szükség...,

a teljesített utolsó kívánság…

...Esélyem esdeklő pozíciója,

kibe elültetném emócióm,

menedékem.

Te vagy emeleteim lépcsőfeljárója,

s lelki esetem függőhídja.

S te vagy elkötelezésem

záró megjegyzése is,

egy eredet,

ami mindig fennmarad.