Mielőtt késő lenne

Őzpatákkal állva szíved jegén,

valami elhullást sejtek.

Őzszemekkel nézve a dermedt tájat,

egy csendeset felejtek.

Őzfigurákkal ad mattot az ősz,

Jézus mit mondott rólunk neked?

Csöndes elégia, csöndes úton szán álmot,

de mégis…

talán mondj valamit, mielőtt késő lenne!

Belefagyva lelkem patakjába,

üvegszívedről leszakítom a jeget,

cseppkőbe húzom enyém,

s magányba sodrom a telet.

Lecsap a befagyott hullám,

nem érdemes játszani a tengeri gyűlölettel.

Hallottál te is már szebb sírást, mint most a szélé,

csak azzal győzhetsz, amitől reszketsz!

Alattam beszakadt már a világ,

s behúzta a függönyt az élet,

de a taps nem maradt el,

s maszkomat eldobtam a színpadról lelépve…