Mennyire tán

Próbáld azt mondani a szépre,

hogy nem a legszebb!

Próbáld azt mondani a készre,

hogy el se kezdtük,

ha fáj már!

Oh nem!

Senki nem hiszi,

hogy mindig muszáj!

Senki sem bízik!

Mennyire más…?!

Mennyire mossa ki a nap

ebből az éjből az arcát?

Mennyire egy szem,

és mégis egy test,

mennyire más,

mégis örködő végtelen…

…Vigyáz rám mérgesen,

megver szinte kényesen,

fáradt…, izzad a testemen,

mégis rettegek, rémesen!

Mi lesz, ha nem forog többé a Föld,

s szembetalálkozunk?

…Ha megbolondul minden

óra szíved kattogásától?

…Ha leállnak a színek,

s a napok, s a színház?

…Ha nem lesz a temetés fekete,

s az ébredés ragyogás?

Akkor mit fogsz mondani?

Egyedül leszek?