Nincs idő
Kinyílik néha a búcsú,
és kinyílik benne, aki szeretett.
Flörtkóborlások tucatjainak behódolása ez,
csak most remeg hangod, pedig régóta könnyes szemed.
Mi kell egy szemből, hogy visszahozzon?
S mi nem elég, hogy ne itass velem mételyt?
Nem tudlak már hová sorolni,
senki sem fog nevetni helyetted!
Segíteni magamon már unalmas,
senkivé tenni bensőm már késő.
Jobb ötletek mécsese ég csonkig,
a gondolatok mélyéig nyúlni nincs idő.
|