A szerelem vendégei

Az emlékek bútorai,

fehér leplekkel vannak

örökkévalósággá takarva.

Láthatjuk, mikor

bepillantunk

a félreértések és  a tétovázás

ablakán keresztül

szerelmünk kastélyába.

Belépve életterünkbe,

az előcsarnok közepén

vágyaink zsúfolódnak.

A terem szélei álmainkkal

vannak kirakva.

Végigkísérjük egymást

a nehéz pillanatok

oszlopai mellett

és átvágva,

a menekülés iránya felé,

túljutva a kijáraton

kertünk tavában

meglelni vágyjuk

az oldódások víztükrét.

Büszke ránk az összes

utunkba akadó élet,

mert mi már a

szerelem vendégei vagyunk,

akik sosem távoznak.