Itt, már itt

Képzeld el, hogy nincs senkid,

fogadd el, hogy így is otthon vagy.

Vedd észre a védettséget,

az Univerzális éned önmagad

kiterjesztésére bíztat.

Nem hagytak itt,

mert nem ragaszkodtál,

nem vagy csalódott,

mert nem volt elvárásod,

nem félhetsz,

mert a nyugalomra való

koncentráció leköt,

most szeretheted magadban,

amit ismersz lényedből.

A végszálon összekötetett

látomások parázslanak.

Kínos az anyag egyszerű őszintesége.

Elvarázsolnak az évek pusztulásai.

Finom mozdulatot tervez

minden figyelmeztetés,

a változás átitatódása feldolgozhatatlan,

a csodálkozás feloldhatatlan.

Egybehangzóan megvilágíthatatlan

az ideális jóság,

mivel körvonalai és teste

a Fényben vannak.

Az elme minden magasztosnál

mélyebbre úszik,

észrevételeim markolások

a világegyetem csontvázából,

Bármilyen variáció vonzást alakít,

minden egyes lépcsőfok

a megvilágosodás ugyanazon

automatizmusára utal.

Az ingadozás mindig

hozzácsatol valamit a biztoshoz.

Hazatérve semmi sem hasonlít

elmém pihenőhelyére.