Itt, m�r itt

K�pzeld el, hogy nincs senkid,

fogadd el, hogy �gy is otthon vagy.

Vedd �szre a v�detts�get,

az Univerz�lis �ned �nmagad

kiterjeszt�s�re b�ztat.

Nem hagytak itt,

mert nem ragaszkodt�l,

nem vagy csal�dott,

mert nem volt elv�r�sod,

nem f�lhetsz,

mert a nyugalomra val�

koncentr�ci� lek�t,

most szeretheted magadban,

amit ismersz l�nyedb�l.

A v�gsz�lon �sszek�tetett

l�tom�sok par�zslanak.

K�nos az anyag egyszer� �szintes�ge.

Elvar�zsolnak az �vek pusztul�sai.

Finom mozdulatot tervez

minden figyelmeztet�s,

a v�ltoz�s �titat�d�sa feldolgozhatatlan,

a csod�lkoz�s feloldhatatlan.

Egybehangz�an megvil�g�thatatlan

az ide�lis j�s�g,

mivel k�rvonalai �s teste

a F�nyben vannak.

Az elme minden magasztosn�l

m�lyebbre �szik,

�szrev�teleim markol�sok

a vil�gegyetem csontv�z�b�l,

B�rmilyen vari�ci� vonz�st alak�t,

minden egyes l�pcs�fok

a megvil�gosod�s ugyanazon

automatizmus�ra utal.

Az ingadoz�s mindig

hozz�csatol valamit a biztoshoz.

Hazat�rve semmi sem hasonl�t

elm�m pihen�hely�re.