Csak én tudom
Más nadrágját hordja az éj
lelkem a fényben ölt ruhát,
fertőzött látomás azonosítja változásod
meztelen fogakkal vigyorog ez a gyönyörű világ.
Ökölbe szorított légszomj tépi szívem,
nyomás feszít egy gondolkodó koponyát,
körmök fekszenek az ajkakon,
csak én tudom mi a gyalázat és a vágy.
|