Az érzések helye I.

Elme-döntés-okozat…s megszületett, élő a lelkiismeret,
a félénk védtelen máris szüntelen hibáin mereng.
Megcsalt-árva és töredék, elhitt ok miatt védekező,
a könnyektől tette zavart s a halálon eseng.

Önmeghatározása megkésett, kénytelen,
önvédelme haladék, pánikja hitel.
Tévesen megfogalmazott kötődésekbe búsult,
az élettől társaiért bizonyságot követel.

Maga választotta zsarnokait,
fájdalmat belátva nem felejt,
a gyászt viszonzatlan sorsokba táplálja,
fél a tudattól, hogy az érzésnek van helye.

Hiszi az életet,
nem féli a véletlent,
tagadja a változást,
áhítja a feltámadást.
Elűzi a befolyást,
eltűri a hárítást,
mindent érez,
szerinte az érzésnek nincs helye.