Az érzések helye II.

Megfogan a test s érez,
a lélek már megelőzte az ébredésben.
Az elme születéstől tanulja az érzést,
így kezdi el ragaszkodását
de tudja, hogy nem ő az élet.

Nincs itt érzés, ám a lélek
kíváncsi ösztöneire s segítőire.
Várja a tagadhatatlant,
tárgyaiban kutatja magát.
Barátokért küzd s társakért eseng.

Természetét tagadva vándorol,
megtéveszteni reméli magát,
születésen és halálon keresztülhajtva
kutatja csendjén kívül s belül
a viszonzás magvát.

Elfeled kegyet, tisztességet, ragaszkodást,
beszél arról, mire nem kíváncsiak.
Véleményeket erőltet magára,
esdeklő bocsánatkéréstől menekül,
megtanulja, hogy érzéseiből kinek adhat,
s hogy az érzéseknek megvan a maguk helye.