Mert nem kérdezed

 

Nem szégyelled gondját,
mert meg nem éled,
s nem kérdezed, mert
mulatságos rajta ítélned.
Nincs benne bizalmad,
mert nem szolgál téged,
gyávának nézed, nem tudod
mennyi, hogy többet élt meg.
Nem kérdezed, mert sorsa
számodra nem végzet,
életét szótlanul kísérve nézed,
felháborít…, ő nem ért meg téged.
Nem szívleled, mert
a megbocsátást sem féled,
üvöltőd, hogy bűnös,
mert fájdalma nem feszít meg.
Nem mutatod, mert ami nem
te vagy, azt miért emelnéd fel?
Hogy sebezhetetlenséged látszatát keltsd,
van-e őrültebb kényszer?
Elfelejted, amint mosolyát
már nem kényszerű viselned,
lemondasz róla, mert teste eltűnt
s lelkét sosem cipelted.
Terhes már, mert nem véred,
szellemedben felolvadni nem véled,
önerőből feltámadni nem kéred,
ígéretednél nincs kevélyebb érved.
S ő sír, mert nem kérdezted,
avagy csak tűr, mert elvérezhet,
hallgat, mert nem kérdezhet,
reméli, hogy a sors megtévedhet.

Így bánsz emberrel és Istennel is.

Van Istened s nem ismered
mert nem kérdezed
meg szándékát.