Tükör

Mindig bennem van az érzés,

de csak akkor jövök rá, hogy mit jelent, ha te

jelented nekem.

Néha a napok nem úgy követik egymást, ahogy a

szerelem születne bennük,

de újra s újra visszatérek hallgatni téged…

…Amit először éreztem,

még mindig a legtöbb az életben!

Néma vagy és édes,

a gyermekség ízeibe menekülve futsz, gyakran

félénken – gyűlölve nézel.

Vörösen, tested napjaként, a felismerés mögött,

Arcod táncának lépteiben, magamhoz sem engedsz.

Sápadtan, korai árnyak mögé lépve takarod

szemeid,

tekintetem a tűz elveszett birodalma lehetett,

de ölelő levegő már, hidegen körülvesz, mégsem

ébred,

Mert mögé téged kísérlek, s kihűlsz könnyeimben

égve.

Tükröd:

Hogy nagyon szeretlek, vagy vérzek,

öngyilkos akarat a gátlás, amit sírásnak érzek.

Mindennap ugyanabba a napba születni;

törékenyen összetörve, kérni még egy percet a

fölött, hogy mindenemnek vége,

s olyan nehezen megválaszolni a miérteket,

melyek még életben tartanak, egy testet

lélegeztetve…

…vagy holtan fekszenek előtted, becsapott

mozdulatodba őrülve!