T�k�r

Mindig bennem van az �rz�s,

de csak akkor j�v�k r�, hogy mit jelent, ha te

jelented nekem.

N�ha a napok nem �gy k�vetik egym�st, ahogy a

szerelem sz�letne benn�k,

de �jra s �jra visszat�rek hallgatni t�ged…

…Amit el�sz�r �reztem,

m�g mindig a legt�bb az �letben!

N�ma vagy �s �des,

a gyermeks�g �zeibe menek�lve futsz, gyakran

f�l�nken – gy�l�lve n�zel.

V�r�sen, tested napjak�nt, a felismer�s m�g�tt,

Arcod t�nc�nak l�pteiben, magamhoz sem engedsz.

S�padtan, korai �rnyak m�g� l�pve takarod

szemeid,

tekintetem a t�z elveszett birodalma lehetett,

de �lel� leveg� m�r, hidegen k�r�lvesz, m�gsem

�bred,

Mert m�g� t�ged k�s�rlek, s kih�lsz k�nnyeimben

�gve.

T�kr�d:

Hogy nagyon szeretlek, vagy v�rzek,

�ngyilkos akarat a g�tl�s, amit s�r�snak �rzek.

Mindennap ugyanabba a napba sz�letni;

t�r�kenyen �sszet�rve, k�rni m�g egy percet a

f�l�tt, hogy mindenemnek v�ge,

s olyan nehezen megv�laszolni a mi�rteket,

melyek m�g �letben tartanak, egy testet

l�legeztetve…

…vagy holtan fekszenek el�tted, becsapott

mozdulatodba �r�lve!