Provokáld a lelket

Döntsd meg a nőt hiúságában,

a férfit büszkeségében,

értesd meg a szellemmel,

hogy elsősorban ember,

a lélekkel a test burkát,

s hogy mindegyiknek haza kell térnie.

Ahogy szüntelen

közeledik a vég, csordultig

azonosságokba keverednek,

minél válogatatlanabb

társulásokba feneklenek,

ideiglenesek, de csak ünnepelnek.

Ragaszkodnak, félnek,

hogy nekifeszül

világi érzéseiknek

az idő ellenszegülése,

mikor barátságokra szakad az elme,

a vizuális zajra kiélezve.

Provokáld az embert,

hogy teremtsen örökkévaló

költészetet,

szútrák lapjain gyújtsa

fel lelkét,

építsen szintézist, szentélyeket.