Bevezetés a fájdalomba

(Fájdalmában)

...

Oltalmán dolgozik

s magszabadulást tervez,

feldolgozná, mert beleébred,

kikerülné, alva szülné meg.

Keresi az érzések ritmikáját,

meglelné a gondolatok kezdetét egy félelmemben,

elűzné vélt igazságtalanságát,

félretolná a gondolatmenetet teljes értelmében.

Fájdalma sarkalatos,

számára, a hasonlóval sem több csak egy,

kidobná a másét, cserbenhagyná a tant,

kettőségekben, a tömeglét tucatterében mereng.

Szenvedését megalázná

korbácsolná, amíg nem hátrál meg,

elengedése mégis árva,

s maga kínjában szépségének tetszeleg.

Belemerülni vágyik,

ám súlyát rettegve éli meg,

nem volt, hogy az ne lett volna,

s nem volt ő sem még mestere

...

A fájdalom az állandó időszerkezet,

szükség, ami a felismeréshez szervezett,

kiváltság és megfeszített kegy,

ismeretlen, halál, misztérium, az egót ért sejtelem.