Belemerülés egy érzésbe 

A figyelem egy dologba zuhan

és abban ágazik szét.

A test a középpontba hullik,

így lesz kép, hang, festmény, rezdülés.

A szellem az anyagba sugárzik,

egy érzés megszűnik maga lenni,

az én érzéssé alakul,

s a tudat minden kimenetben kész menyilvánulni. 
 

Az Egész élővé lesz,

áramlik, mint az érintés,

vagy pusztít s felkavar,

elsöpörve morajlik, mint egy tévedés.

Átmenet lesz ez két sorsállomás között,

kötetlenné válik, ami volt,

nyilvánvalóvá, ami van,

szabadabb vagy alárendeltebb és megkötött.