Tudatossá  válni 

 
 
Talán, mint kik túlságosan  
benne ragadtak a szenvedélyben, 
talán, mint kik hívságosan 
őrzik titkaikat, 
talán, mint kik elvesztették maguka, 
s megrezdülnek minden élő és holt láttán, 
vagy, mint kik magukra találtak, 
s a végletek között viszolyognak, 
mindent megélünk mi is, 
s tán túl tudatosak vagyunk, 
vagy semennyire sem.  
 
 
A tisztánlátás nem akarat, 
s nem kizárólagos természete a felejtés, 
nem olyan, amit elengedhetünk, 
nem egyszerűen tévedés, 
több, mint a pillanatban való megmerevedés, 
s több, mint elmén túlmutató továbblépés, 
a kettősségek legnagyobb csapdája, 
pengeélen táncoló személyiség újjáteremtés.  
 
 
Nemcsak esély az átalakulásra, 
de pusztulás is, s nem pusztán élet,  
megértés, de nem megértettség, 
konkrétum, de nem értékítélet.  
Vágyakozás, s a vágyakat ugyancsak 
feloszlatni áhító eszmélet, 
szolgaság, mely önként vállalt, 
mégis kitörni éhes, inger szükséglet.  
 
 
A megélés lassan csorbul, 
mindinkább kiszélesednek és  
tompulnak az élek. 
Viaszként olvad a test ahogy  
a megérzés finomodik és sűrűsödik, 
s mindegyre felsejlik a lélek.  
 
 
Így kutatunk tétlen az időben, 
tanácsoktól biztatva, 
fakuló hittel és vágtató reménnyel, 
szándékoktól elidegenedetten, 
megkopott keringéssel, 
fölöslegesen színlelt nem-cselekvéssel.