A megbocsáthatatlanról 

A megbocsájtás  sokkal inkább személyes kérdés, mintsem társas. A legnagyobb csatákat mindnyájunknak a saját lelkiismeretünkkel kell megvívnunk, melyben nem segít senki. Aki például bánt valakit és rendelkezik valamilyen szintű lelkiismerettel, egy idő után rájön, hogy tetteivel sokkal inkább magát bántja meg, mintsem bárki mást. Más talán megbocsájt, de mások ellen elkövetett kegyetlenségeinket leginkább mi nem vagyunk képesek megbocsájtani magunknak. Aki ma áldozat, holnap talán bűnössé válik. Az életben működik egyfajta reciprocitás, vagyis, ha szándékosan, ha önkéntelenül sérülést okozunk valakinek, más ugyanezt fogja velünk tenni. Azonban senki sem tud olyan mélyreszántóan a lelkünkbe gázolni, mint mi önmagunk, vagyis saját lelkiismeretünk. A legkellemetlenebb az, hogy megtörtént eseményeken már nem tudunk változtatni, viszont tetteink eredményeivel együtt kell élnünk. Így lesz a megtörtént és múló eseményekből állandóság.