A „b�lcsess�g szeretete” avagy a tudom�nyos �s spiritu�lis k�lt�szet

A c�m �rtelmez�se

A filoz�fia sz� jelent�se az �g�r�g φιλοσοφία sz�b�l ered, amelynek jelent�se: „a b�lcsess�g szeretete” A sophia kifejez�s, amelyet magyarra „b�lcsess�g”-nek ford�tunk, eredeti jelent�se szerint mesters�gbeli tud�st, �gyess�get jelentett. Hom�rosz p�ld�ul az �gyes �cs tud�s�t nevezte sophi�nak,. K�s�bb (az i. e. 6. sz�zadt�l kezdve) m�r azt az embert nevezik b�lcsnek, aki az �let alapvet� dolgaiban j�rtas. Jelen �r�sban valamilyen mesteri, vagyis m�r m�v�szi szintre fejlesztett, a spiritualit�shoz szorosan kapcsol� tev�kenys�get megjel�l� fogalomk�nt haszn�lom. E fogalmat haszn�lom a vall�sos irodalomb�l ismert szentekkel, a tudom�nyt�rt�net k�pvisel�ivel, a vil�girodalom �s a zenet�rt�net nagyjaival kapcsolatban is, mivel zsenialit�suk mozgat�rug�j�t ebben az egy fogalmi meghat�roz�sban meg tudom ragadni: „A b�lcsess�g szeretete”. Nincs is tal�n tal�l�bb sz� erre.

A b�lcsess�g szeret�i

Amikor a tudom�nnyal, a zenem�v�szettel vagy a spiritualit�ssal kapcsolatban k�lt�szetr�l besz�lek, akkor k�lt�szet alatt a l�t k�lt�szet�t �rtem. E k�lt�szet k�pvisel�it pedig a „l�t k�lt�i” elnevez�ssel tudom meghat�rozni. Hogy hogyan is lehet a k�l�nf�le tudom�nyter�letek k�pvisel�it egyetlen fogalom kereti k�z� szor�tani? Egy egyszer� megfigyel�s alapj�n. Ugyanis mindegyik szem�ly �let�ben, p�ly�j�ban, munk�ss�g�ban volt valami k�z�s, m�gpedig az, hogy ideig �r�ig, vagy tart�sabban, de el�rt�k az �n n�lk�lis�g �llapot�t, illetve eszk�zk�nt szolg�ltak arra, hogy valami magasabb rend� �rtelem kifejezze mag�t.

Buddha, Krisna, J�zus, Arkhim�d�sz, Marie Curie, Einstein, Eddington, Edison (�s a sor m�g sz�mos h�ress�ggel folytathat�), mind-mind ugyanarr�l az �llapotr�l besz�ltek a saj�t tudom�nyter�let�k�n, a maguk idej�ben �s m�dj�n. A l�t Eg�sz�t mind saj�t ter�let�k�n kereszt�l tapasztalt�k meg �s munk�ss�gukban valamilyen m�don azt is fejezt�k ki.

A tudom�nyos eredm�nyek k�z�l nagyon sok egy olyan ihletett pillanatban sz�letett, amikor az adott ter�let k�pvisel�je teljesen feladta az �ppen �t foglalkozat� probl�ma megold�s�ra vonatkoz� minden elk�pzel�s�t, mert gondolkod�s�ban elakadt. Vagyis el�rte szem�lyes k�pess�geinek hat�rait. M�r nem hitt abban, hogy az adott probl�m�ra � szem�lyesen megold�st tud tal�lni. A megold�s pedig valamilyen meghat�rozhatatlan m�don m�gis megsz�letett. Az egy�n feladta szem�lyes t�rekv�seit �s k�pess�geibe vetett hit�t, f�lretette a probl�m�t �s �gy el�rt egy olyan �llapotot, amikor minden sz�nd�k n�lk�l �sszekapcsol�dott valami olyan dologgal, mely meghaladja az �n-t, az individualit�st, t�lmutat azon. �rv�nyes ez a fizika, a k�mia, a zene, vagy a tudom�ny b�rmely m�s ter�let�re is.

A k�l�nf�le vall�sok k�pvisel�i erre tudatosan t�rekedtek. S�t k�l�nf�le m�dszereket is fejlesztettek ki arra, hogy el�rj�k az �n-n�lk�lis�g �llapot�t. Saj�t akaratukat �ssze akart�k hangolni az Eg�sszel, a mindens�g akarat�val. „Megvil�gosodott” �llapotuk kulcsa abban rejlett, hogy felfedezt�k, hogy az „Eg�sz” nem k�l�nb�zik a „r�szt�l”, vagyis, hogy minden �s mindenki egy. L�tezik egy olyasfajta akarat, mely a vil�gmindens�g eg�sz�t egy adott ir�nyba tereli, s mely folyamatosan mozg�sban van. Ez az akarat a vall�s, a tudom�nyok �s a k�l�nf�le m�v�szetek k�pvisel�in kereszt�l juttatja �rv�nyre sz�nd�kait m�r az id�k kezdete �ta. Semmi sem t�rt�nne meg, ha � nem akarn�. A tudom�nyos felfedez�sek mibenl�te abban �ll, hogy a nagy felfedez�k mindig akkor �rtek el �tt�r�st saj�t ter�let�k�n, amikor feladva egy�ni t�rekv�seiket gondolkod�sukban eggy� v�ltak az Eg�sz, az „Egys�g” akarat�val.

Ehhez persze saj�t tudom�nyter�let�k�n a legkiv�l�bb szakembereknek kellett lenni�k, azt m�v�szi szinten kellett �zni�k. Hiszen csak akkor �rhettek el az adott tudom�ny hat�r�ig, ha azt a legmesszemen�bben megismert�k. �gy voltak k�pesek �tl�pni egy adott hat�rvonalon, �gy �rhett�k el, hogy a L�t, az Eg�sz, az Egys�g k�lt�iv� v�lhassanak. A hat�rvonal �tl�p�s�nek hely�t �s idej�t sosem �k hat�rozt�k meg, az mindig a L�tt�l f�gg�tt.

A L�t k�lt�i

Ezek az emberek a hat�rvonal el�r�se ut�n v�ltak igaz�n tudom�nyter�let�k k�lt�iv�. P�ly�juknak kezdete �s v�ge csak gyakorlati �rtelemben volt. Hiszen igazi p�ly�juk ott kezd�d�tt el, amikor is eljutottak ahhoz a felfedez�shez, ami k�l�nlegess� tette �ket. Viszont ekkor csup�n egy olyan dologra j�ttek r�, ami mindig is el�tt�k volt, csak �ppen az id� nem volt el�rkezett arra, hogy azt meg is l�ss�k. Ebben az �rtelemben nem besz�lhet�nk p�ly�juk kezdet�r�l �s v�g�r�l sem. Miut�n egy-egy t�mak�rt illet�en megvil�gosodtak, ez a megvil�gosod�s a r�sz�kk� v�lt, a tov�bbiakban ennek szellem�ben gondolkodtak. Kezdeti id�pontk�nt csak a felfedez�s kezdet�t tudjuk megjel�lni, k�rd�s, hogy azt mennyire �rdemes, hiszen csak a felsz�nen �rdekes ez az adat. Mivel pedig a „megvil�gosod�s” �llapotszer� dolog, megsz�n�s�nek id�pontj�t nem tudjuk megjel�lni, mert egy �lland�sult min�s�get jel�l.

A k�l�nf�le tudom�nyter�letek mind-mind ugyanannak az energi�nak a k�l�nf�le megnyilv�nul�si form�i. �ppen ez�rt a tudom�nyok �sszef�ggenek, nincsenek elt�r� tudom�nyok, csup�n egy nagy �sszef�gg� tudom�ny l�tezik. B�rmelyik tudom�nyter�let vizsg�lata kapcs�n ugyanahhoz a forr�shoz jutunk el, mivel a forr�s c�lja is az, hogy a tudom�ny k�pvisel�it elvezesse �nmag�hoz. A tudom�ny �s a vall�s vitatkozhat, �m a kutat�si eredm�nyek maximum�n a kett� �ssze�r, a tudom�ny felfedezi a k�l�nf�le jelens�gek m�g�tt megh�z�d� transzcendenci�t. Eszt�tik�j�b�l ad�d�an pedig a „Forr�s” m�s-m�s ter�leteken tev�kenyked� k�pvisel�i m�giscsak egy k�z�s m�v�szet megtestes�t�i. Van, aki a tudom�nyosan meghat�rozott eredm�nyekben hisz, van aki pedig a vall�si igazs�gokat fogadja el, ugyanakkor a teljes k�p az el�tt t�rul fel, aki a kett�t k�pes szint�zisben l�tni, vagyis �ssze tudja hangolni az elt�r� ter�letek k�l�nb�z� megk�zel�t�seit, de azonos tapasztalatait.

Mindazon�ltal e „k�lt�k” zsenialit�s�nak elismer�se �ppen �gy f�gg a befogad�t�l, mint mag�t�l a „szerz�t�l”. Sz�ks�g van a befogad�si hajlamra egy adott �rt�k befogad�s�hoz. Minden publik�ci�nak megvan a maga megfelel� helye �s ideje. Az emberis�g nagyjainak gondolatai mellett sokan elmenetek, m�s utakon kutatva boldogs�guk kulcs�t. Tal�n rendben is van ez �gy, hiszen nem mindenkinek ugyanaz az �tja.

Meg�llap�thatjuk, hogy minden fontosat elmondtak m�r kor�bban is. Ha csup�n a nagy gondolkod�k egyik f� m�v�nek valamelyik�t megsz�vlelte volna az emberis�g, nem lenne sz�ks�g �jabb �s �jabb gondolatis�gra. De a csapong� �s mindig �j izgalmakra, kih�v�sokra szomjaz� elm�nek �j �lm�nyek kellettek. Nem volt el�g sz�m�ra maga az abszol�tum, mindig egy t�k�letesebb igazs�got akart, mindig valami t�bbet, elfeledve vagy figyelmen k�v�l hagyva azt, hogy az abszol�tumn�l nincs t�bb. Az emberis�g az elme fogs�g�ba esett a l�lekben val� elmer�l�st figyelmen k�v�l hagyva.

Jellemz� dolog volt az is, hogy az emberis�gnek mindig
valamilyen �l� k�zegre, valami szem�lyess�gre volt sz�ks�ge az
"igazs�g" befogad�s�hoz. �gy tulajdonk�ppen ennek a szem�lyess�gnek a bet�lt�se az �jabb �s �jabb k�teteket publik�l� szem�lyek funkci�ja. A dolgokat mindig meg�jult form�ban k�zvet�teni az adott kor befogad� k�z�ns�ge sz�m�ra. Mindig voltak �s lesznek nagy felfedez�sek �s felfedez�k. A L�t k�lt�i mindig jelen lesznek. Csup�n egyvalami nem v�ltozik: az a fajta val�s�g, ami m�r a t�rt�nelem elej�n is ott l�tezett az ember el�rhet� l�t�k�r�ben.

Felhaszn�lt irodalom:

Arno Anzenbacher : Bevezet�s a filoz�fi�ba,  Carthapilus kiad� 2001

Osho: H�bor� �s b�ke – avagy bens� vil�gunk dr�m�i, Amrita Kiad� Kft. 2006